Magyar Nemzet 1996. november 30
http://www.mno.hu/

Olvasótermek és polcok a számítógépben
Nemzeti szövegarchívum születhet a Magyar Elektronikus Könyvtárból

Arany János Toldija, Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye, az Ómagyar Mária-siralom, a Károli Gáspár fordította Biblia vagy Petőfi Sándor és József Attila összes verse már nemcsak könyv alakban olvasható, hanem a számítógép képernyőjén, az Interneten is, akár Amerikában vagy Ausztráliában. Köszönhető ez a Magyar Elektronikus Könyvtárnak (MEK), amelyet lelkes könyvtárosok, számítógépes szakemberek, Internet-olvasók, irodalombarátok három éve építenek a hálózaton. Vállalkozásuk hobbiként indult: gyűjteni kezdték a rendszerben fellelhető magyar nyelvű elektronikus szövegeket, dokumentumokat, szaktudományos tanulmányokat. A MEK fejlesztése valóságos mozgalommá vált, és ma már közügy, Többen felismerték ugyanis, hogy segítségével -- miközben az Internet felhasználók tábora hihetetlenül gyorsan nő -- nemzeti szövegarchívum születhet, a világ bármely pontjáról ingyen hozzáférhetően, kinyomtathatóan, megkönnyítve kiadók, szerzők és olvasók dolgát. A Magyar Elektronikus Könyvtár jelenéről és jövőjéről, előnyeiről egyik szülőatyja, Moldován István, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem központi könyvtárának munkatársa tájékoztatta lapunkat.

A ma egyre hódító Interneten óriási mennyiségű információtömeg található, amely megfelelő rendszerzés nélkül kezelhetetlenné válik. A magyar nyelvű szövegek gyűjtésének, rendszerezésének, egységes formátumra hozásának és minél több érdeklődő számára hozzáférhetővé tételének szükségessége vezetett el a MEK gondolatához, mint ingyenes szolgáltatás. Az ötlet Drótos Lászlótól, a Miskolci Egyetem munkatársától származott. Az elektronikus könyvtárban 1993-ban megkezdődött egyrészt a szépirodalmi művek gyűjtése, másrészt az oktatásban és a kutatásban döntő fontosságú tudományos munkák, tanulmányok rendszerezése -- először csak azoké, amelyek már eleve a hálózaton voltak. Később az Internet felhasználó irodalomkedvelők körében önkéntes alapon megkezdődött a MEK "mesterséges" bővítése. Hamar világossá vált, hogy a közkönyvtár fejlesztése nemzeti vállalkozás, hiszen a MEK csak magyar nyelvű, illetve vonatkozású dokumentumokat gyűjt. (Ebbe természetesen beletartoznak hazai kutatók idegen nyelvű munkái és külföldi szerzők műveinek magyar nyelvű fordításai is.)

Melyek a MEK legfőbb előnyei? A legfontosabb az, hogy az Internet tulajdonságainak köszönhetően bárhonnan ingyen hozzáférhető. Könnyen elképzelhető, mit jelenthet a világban szétszórtan élő magyarok számára, hogy bármikor hozzájuthatnak a magyar irodalom gyöngyszemeihez, milyen segítséget és ösztönzést adhat ez a kisebbségi sorban élők számára ahhoz, hogy megtartsák anyanyelvüket. Debrecenben tartották nemrég a magyar könyvtárosok világtalálkozóját, ahol kiderült, hogy a külföldi magyarok körében óriási igény mutatkozik a MEK iránt. De a könnyű hozzáférhetőség előnyeit akár a vidéki, a pesti diák is élvezheti, hiszen nem kell villamoson utaznia és fizetnie az egyre drágább könyvtári belépőket ahhoz, hogy egy-egy fontos szöveghez hozzájusson. A MEK hasznos lehet a magyarsággal, magyar irodalommal vagy tudománnyal foglalkozó hungarológusok számára is. Egyelőre csak álom, de egyszer megvalósulhat, hogy a MEK segítségével a magyar kultúrát idegen nyelven is terjesszék a világban.

A MEK másik alapvető feladata az elektronikus publikálás bátorítása, a könyvtár ugyanis elektronikus "kiadóként" is működhet. Előfordulhat, hogy valaki itt teszi közzé először a munkáját. Bármikor új művek kerülhetnek fel a hálózatra. Otthon ki is nyomtathatjuk őket. A könyvkiadók pedig lehet, hogy éppen a számítógépet böngészve találnak rá egy-egy olyan novellára, esszére, regényre, melyhez kedvet kapnak és könyv alakban is megjelentetnek. Ugyanakkor ma, amikor a kortárs irodalom nagyon nehezen jut el az olvasókhoz -- és ha napvilágot is lát kötetekben, igen magas árat kell értük fizetni --, nagy előnyei lehetnek annak, hogy az írók kiadókat és nyomdákat kikerülve a számítógép segítségével juttathatják el műveiket olvasóikhoz. Nem vezet ez az eleve nehéz helyzetben lévő kiadók teljes csődjéhez? -- kérdezhetné valaki. A MEK hívei erre azzal érvelnek, hogy a könyvolvasás élménye pótolhatatlan, könyvre mindig igény lesz, amíg világ a világ, ezért a kiadóknak soha nem fogy el a munkájuk. A könyvek értékének csak egy része a bennük rejlő szöveg, legalább olyan fontos a szép borító, a tipográfia, a grafika, és mindaz, ami kézzel fogható. A bőrkötésért fizetni kell, de a szöveg közkincs, ezért az olvasó vagy a kiadó a MEK-ben ingyen hozzáférhet a kívánt, egyszer már begépelt, korrektúrázott, letisztázott szöveghez. Ha például valaki Petőfi Sándor összes versét szeretné megjelentetni, ezentúl nem kell a költeményeket újra begépeltetnie, ami hibákat eredményezhet, hanem elég a MEK-ből kinyomtatnia vagy átvennie, és felhasználnia az ott található, már ellenőrzött szöveget. A MEK tehát olcsóbbá is teheti a könyvkiadást, a kiadóknak több pénzük marad más feladatokra. Nemrég egy cég előállt azzal az ötlettel, hogy tíz-tizenöt klasszikus magyar költő összes versét megjelenteti CD-ROM-on. A vállalkozás a cég és a MEK számára is előnyös (nem beszélve a későbbi felhasználókról), hiszen a kiadó munkáját segíti a MEK a már meglévő anyagaival, a most rögzítendő versekkel pedig gyarapodni fog a könyvtár irodalmi gyűjteménye. (A CD-ROM a tervek szerint tavasszal jelenik meg.) Óriási hasznot hozhat a MEK az oktatásban is, hiszen felvihető a hálózatra az összes kötelező iskolai olvasmány, azok is, amelyek a könyvesboltokban nem vásárolhatók meg. Ha az iskolának van Internet hozzáférési lehetősége, az olvasmányokat kinyomtathatja a diákjai számára. A MEK-ben egyébként jelenleg ötszáz tételnyi szépirodalmi szöveg található (egy tételnek számít például Shakespeare összes szonettje). A MEK pontosan úgy épül fel, mint a valóságos könyvtárak. A szövegdokumentumokat témakörök szerint kereshetjük meg az "olvasótermekben", "polcokon" csoportosítva. (Önálló polcot kaptak mondjuk Berzsenyi Dániel munkái, vagy a magyar népköltészet remekei.) Külön polcrendszere van a tudományos munkáknak, például az informatikának, a közgazdaságtannak, és sorolhatnánk tovább.

A MEK egyelőre havi négy-ötezer olvasót regisztrál, ezek kilencven százaléka magyarországi. Bővítése eddig társadalmi munkában folyt, még vannak lelkes önjelölt gépírók és korrektúrázók (mások szkennelve -- "lefényképezve" -- viszik fel a szövegeket a hálózatra), de ez így nem mehet tovább. Egyre fontosabb és időigényesebb munka a könyvtárba kerülő szövegek ellenőrzése és javítása, ami szakmai tudást igényel. A MEK elérkezett arra a szintre, hogy keresi működésének, létének hivatalos formáit, szervezeti kereteit, amelyhez nyilvánvalóan anyagi források szükségesek. Az alapítók szeretnék megőrizni a könyvtár mozgalom- és nonprofit-jellegét. Számtalan ötlet adódik a bővítésre, fejlesztésre, de ki az, aki kivitelezi őket? Kokas Károlynak, a József Attila Tudományegyetem munkatársának, aki Drótos László és Moldován István mellett a MEK harmadik nagy "harcosa", köszönhető, hogy a könyvtár ügyét 1994 őszén felkarolta a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési program (NIIF), és központi gépén helyet és némi támogatást biztosított a gyűjtemény számára. A Hungarnet, az NIIF-ben lévő költségvetési intézményeket (MTA, MKM és a többi) tömörítő egyesület vállalta a MEK jogi képviseletét, így például pályázott a könyvtár fejlesztése érdekében a Nemzeti Kulturális Alaphoz (körülbelül kétmillió forintot igényeltek). A könyvtár eddigi teljes anyagát CD-ROM-on is szeretnék megjelentetni.

A MEK fejlesztése és használata szerzői jogi problémákat is felvet. E tekintetben az Internet-hálózaton egyelőre világszerte teljes zűrzavar uralkodik. Az elektronikus könyvtár szerelmesei szerint a szerzői jogok nehezen alkalmazhatók az elektronikus szövegekre, és azt szeretnék, ha a MEK megkaphatná azokat a jogosítványokat, engedményeket, amelyekkel a nem elektronikus könyvtárak rendelkeznek. Hiszen a MEK nemzeti szövegarchívummá válhat.

(A MEK az Interneten a http://www.mek.iif.hu és a gopher://gopher.mek.iif.hu címen érhető el.)

Devich Márton